63 résztvevő,
88 minőség,
2 év,
19 találkozás,
19 szabadstílusú állítás
Az első állítás kezdő pillanatában intuitív sugallatra jegyzetelni kezdtem az elhangzottakat, helyváltoztatásokat, viszonyulásokat. Döbbenet és meghatottság járt át minket, amikor felfedve a képviselt minőségeket felolvastam az állítás párbeszédeit. Kristálytisztán szólaltak.
Betekintést kaptunk a láthatatlan erőterekbe.
63 résztvevő, 88 minőség, 2 év, 19 találkozás, 19 szabadstílusú rejtett állítás, ami 19 lépcsőn vezetett minket, és visszatértünk, hazaértünk általa az 1, azaz az Egyhez.
Ez a könyv arra hivatott, hogy átfogó rálátással tekintsen erre a folyamatra. Az időszerűen felbukkanó témákra összpontosítottunk az állítások során és a teljes kép csak akkor állt össze, amikor a végére értünk. Felismertük, beavatási út volt.
Beavatási út, annak is, aki olvassa.
A kártyák esszenciálisak. Az állítások lepárlott szövegei. Erőteljesen inspirált időszakban születtek, 2020 tavaszán.
Útmutató a kártyákhoz
Figyeld meg az életed itt és most –
milyen sok szinten futnak történetek s te ezekben a folyamatokban élsz.
Sajátos körük összeér, s ami kilépett, átalakul, s újra visszatér.
Közben tapasztalsz és egyre tisztább tudattal választod az eredendőt. Arra, hogy hol tartasz s hányszor, miképpen járod be az utat – erre nyit rálátást a tizenkilenc kártya.
Bármelyik módon választasz kártyát, javaslom, hogy néhány lélegzetvétel után – lecsendesítve és kiürítve elméd - olvasd el lassan, figyelmesen.
Legteljesebb szavaink, kifejezéseink közhellyé silányosodtak – ezért fontos, hogy vonatkoztass el a megszokástól és fogadd be úgy, mint egy olyan illatot, amit még sosem tapasztaltál. Olvasd, mint egy olyan üzenetet, amit még sosem hallottál!
Engedd, hogy az értést megelőzze az érzés!
Anélkül, hogy az elolvasottakra koncentrálnál, inkább csak hagyd, hogy tovább rezdüljön benned. Ott az érzés, amit megélsz, s egyszerre jelen van a békés, csendes szemlélő is, aki mindezt látja.
Ezekre a folyamatokra nincs megoldás – csak feloldódás. A szemlélő tiszta vizű tekintetében a sűrű anyag nehézsége kioldódik, mint festék a vízben. Újra s újra kimosod benne – s már csak áttetsző víz marad.
Ebben az esetben figyeld meg, hol és hogyan jelenik meg emberi kapcsolataidban, élethelyzetekben, a mindennapi hozzáállásában – magadhoz és az élethez való viszonyodban. Láss rá, hogy hol tartanak fogva merev elképzelések és, hogy tudnak-e oldódódni, friss visszajelzésként játszani az életet.
Ha egy adott, fennálló élethelyzetre választasz kártyát.Ilyenkor feltárulhat egy másik szemszög vagy a mögöttes kiváltó erő. Ezzel az adott, kiinduló helyzetet is – mint tünetet – oldani fogja.
Élj a lehetőséggel érzékenységed és képességed szerint. A határtalan rendelkezésedre áll.
2017 nyara és 2019 ősze között erőteljes kegyelmi időszakot éltünk meg, ahol megnyílt a rálátás számunkra. Számunkra, akik női, férfi és közös táborok keretében találkoztunk majd’ minden hónap egy hétvégéjén, több, mint két éven keresztül.
Intuitív sugallatra született egy forma, ami által látható, megtapasztalható, és tudatosítható lett az egyéni és közös sorsunk lenyomata.
Nem kapott igazán nevet ez a megjelenítés – állítás, rendszerállítás, modellezés nevekkel illettem, az érthetőség kedvéért, de több volt annál, mint amit ezek a fogalmak elbírnak.
Egyszerre voltunk eszközei és megtapasztalói, a formát adók és a formátlant megélők, tárgyai és alanyai a megmutatkozó minőségeknek. Ezek a minőségek bennünket segítettek a felismerésben és a tudatosításban – beavatottak lettünk, Isten szemével tekinthettünk önmagunkra és mindarra egyaránt, amik nem vagyunk. Így mutatta meg magát a lényeg.
A beavatás megtörtént. Élünk-e vele?
Azóta próbatételekkel, megkísértésekkel, a hit megmérettetésével kaphatunk tiszta választ arra, hogy képesek vagyunk-e valóban arra, hogy megadjuk magunkat ennek a gyökeres változásnak.
Az a folyamat, amiről most utólag és összegezve ír az asztrológia – mint szenvedéstörténet – nem más, mint az öröklött-tanult, mélyen őrzött és berögzült drámák, traumák fogsága. Nem más büntetett minket, nem az élet, hanem mi aludtunk bele és hittük el, hogy csak így lehet.
Ebből vezetett ki a tizenhat és az ezt követő három találkozás. Ébresztő kellett – nem a legkellemesebb, hanem a leghatékonyabb. Ez a hatékonyság nem az elme eredményessége. Nem épített, hanem lebontott. Ezért nem mérhető, hanem érezhető. Nem bizonyítható, a bizonyosság mi magunk vagyunk.
A történet folytatódik?
Nem. Történet nélkül folytatódik. Azzal, ami eddig nem történhetett meg – mert a történetünket játszottuk, gazdagítottuk, bonyolítottuk, különlegesebbnél különlegesebb csavarokkal – hullámvasúttá formáltuk, hogy „életszerű” legyen.Most megtörténhet, hogy egyszerű legyen az élet. Igaz. Szabad. Létezés.
Elsődleges állapot ez, ami átjárja azt, ami láthatóan is megnyilvánul: felelősségben, cselekvésben, teremtésben. Teszi a dolgát. A Rend szerint. Éberen, frissen, a megérzés sugallatával, a hála alázatával és a szív egyszerűségével. Túlcsordulva ad, mert a végtelen forrás táplálja.
Mindaz, amit az elkövetkezőkben leírok: esszenciális.Egy korszak lenyomata. Olyan korszaké, ami hamarosan beilleszkedik a letűnt idők sorába.Köszönöm, hogy társak lehettünk a megtapasztalásban.
2019. május - december ///
Dharamkot, Dharamsala – India
Santa Clara – Portugália
Ez valóban egy kivonat, ezért ajánlott „cseppenként” magatokhoz venni. Tömény lehet egyszerre nagyobb mennyiségben. A részletes leírások és a lényeget kiemelő részek váltják egymást, kiegészülnek idézetekkel, megfigyelésekkel, és olykor összegzés zárja fejezeteket. Minden találkozás egyedi volt – ez az átfogó jegyzet hivatott egységbe rendezni, megtartva a folyamat sajátos ritmusát, tisztelve mélységeit és magasságait.
Olvassátok fejezetenként – ezt követően hagyjatok teret magatokon belül, hogy kibontsa magát! Engedjetek némi időt az érzésnek, érésnek és ezáltal az értésnek! Szánjatok figyelmet arra, hogy ezek a folyamatok miként jelentek, jelennek meg bennetek, az életetek színterein!
S bár ezen „már túlvagyunk”- igazán most látható az íve.
Minden a Rend mentén történik, minden a helyére kerül.
Váljék áldássá minden cseppnyi felismerés!
Fontos kiemelnem, hogy ez egy kísérlet volt arra, hogy láthatóvá tegyük az életünket meghatározó erőtereket. Szabad utat engedtünk a spontán asszociációknak, hogy semmi se korlátozza az erőterek megmutatkozását.
Tudatosan választottam ezt, feloldva a család- és rendszerállítás feltételrendszerét. Szerettem volna, ha kiszabadít minket a módszerek uralma alól és képessé tesz arra, hogy higgyünk az élet játékában, hisz játszó alkotók vagyunk mind. Olyanok, akik keresik a létezés értelmét, fürkészik annak arcait, és elég bátrak, hogy feltegyék kérdéseiket és meghallják a válaszokat.
Látni felkavaró.
Látni szabadság.
Látni béke.
Látni öröm.
A könyvben szereplő képek szervesen összekapcsolódnak az írásokkal. Minden kép ennek az időszaknak egy-egy lenyomata. Az utazásaim segítettek teret teremteni a lehetőségnek, hogy a hitrendszer korlátain bátrabban lépjek át.India, Nepál megtapasztalása több szinten, Portugália nomád életmóddal, mind univerzumokat nyitott abban a világba, amit egyetlennek gondoltam. Nem a nevezetességekért indultam útnak, hanem hogy megtapasztaljam, ki az, aki bennem él és ő hányféleképpen élhet. Bár különböző univerzumok nyíltak meg, mindnek a gyökere egy és ugyanaz. Fontossá tette ez a tapasztalás azt, hogy merjem lehántani róla, mindazt, ami nem az életet szolgálja!
Helyszínek a Himalájában, Pokhara, Katmandu, Rishikes, Dharamkot és Gibraltár, Sines, Santa Clara – többek között. Képjegyzék a könyv végén.
Ha tudtam volna, akkor ezzel kezdem.
Azzal, hogy az van, ami van.
Nem tud másról szólni, és nem tudja másnak mutatni magát a létezés, mint ami a természete. A csoda számunkra az, hogy végtelen módon képes ezt elénk tárni.
A tizenkilenc állítás maga a megvilágosodás útja.
Tértől és időtől, kortól és emberi sorstól függetlenül ugyanaz játszódik le újra és újra. Hozzánk igazított formában tárul elénk minden pillanatban, s amint a feltételeken nevelkedett tudatunk befogadó képességén engedünk, azonnal tapasztalattá válik, és a szívünkig ér. Arra vár, hogy megadjuk magunkat az öröm útján.
19 szabadstílusú állítás 19 lépcsőn vezetett minket, és visszatértünk, hazaértünk általa az 1, azaz az Egyhez.
A megéléseken, a résztvevők ezerszirmú életén keresztül mutatta nekünk az egyetemes törvényt, a mindig ugyanúgy végbemenő folyamatot, annak a nem elkerülhető és a mindig bekövetkező szakaszait. Ezek a szakaszok láncra fűződtek és a találkozások témái mentén az elejétől kezdve sejtették velünk, hogy „hol is tartunk”.
A Bolond, ahogy a Tarot-ban is, itt sem tudta, hova indul – csak bízott, beleugrott a nagyvilágba. Világi útján át jutott túl rajta. Mindig elindul, mindig túljut.
Hogyan is lépdeltünk?
Milyen koreográfiát talált ki nekünk a láthatatlan Mester?
És ő azt kérdezte:
„Milyen lesz… a Királyság?”
És ő válaszolt:
„Olyan, mint egy mag,
egyetlen szem mustármag,
amit egy asszony a tenyerébe fogott
s elvetett a kertjében.
És ez nőtt, és nőtt…
…s az ég madarai
fészket raknak az ágai közé.”
Mária Magdolna és Jézus párbeszéde
részlet Mária Magdolna filmből, (2018)
Egy réteg az, hogy tisztázol életfontosságú minőségeket. Gyönyörűen tisztába teszed őket, ez az egyik erénye a könyvnek.
Ez teljesen újszerű és nagyon helyénvaló most. Mert a minőség is változik, nem biztos, hogy az, ami eddig volt, vagy, ahogy eddig értelmeztük. Itt nem csupán elme szintű értelmezés van, hanem lélek szintű.
Tiszta tanítás, miért nem tud sok ember kapcsolódni a Forrással. Fontos!
Sokat segítettek a táborok és elég gyakran gondolok az ottani történésekre, megértésekre. Azt hiszem, azért van olyan nagy hatással, mert élő és saját tapasztalással van összekötve, tehát nagyon sokat segít abban, hogy egy-egy aspektust tényleg átéljünk, átérezzünk és végre nem csak elmei úton, megértsük.
Szeretlek és hálás vagyok, hogy egy olyan erőt közvetítesz, amihez ha kapcsolódok szívből jövő örömkönnyek melegítik át a sejtjeim. Abban jelen lenni, ami éppen van, éber lenni az életben, nem a kétkedések kesze-kusza ösvényébe belefeledkezni... azt hiszem, ezt kell most tennem.
Hazatalálok!
Már egyszer felbukkant, azonban most olvasva még egyszer szembetűnt, hogy a szív terében van egy TÉR és ebben van a megoldás. Paramahansa Yogananda írja: „A mennyei birodalom központját az intuitív érzékelés központjaként a szívemben érzékeltem. A sugárözön ebből a magból, belőlem áradt szét a mindenség megannyi szegletébe.”
Van egy, akit ismertek. Akinek én is ismerem magam. Aki ehhez a névhez tartozik. Regényes fogantatással és ennek a még regényesebb fogadtatásával indult az életutam. A belső világot megtartó, támogató rövid gyerekkor korai felelősségcsomaggal ajándékozott meg és gyors felnőtté válással folytatódott. Szépsége volt mindennek, a nehézségében megtalált kiválasztottság érzésével.
Mindent szerettem, ami voltam. Mi minden voltam! Társadalmilag is helyénvaló szerepekben és kibontakoztatva képességeim tárházát, vállaltam előkelő és kevésbé népszerű munkákat. Tanultam. Valahogy mindig odasodródtam – aztán érdeklődő jelenlétemmel pont beleillettem, ahol tanítottak valamit. Nem sorolom fel, hogy milyen címeket gyűjtöttem be, aki szeretne, járjon utána. Azt mondták, hogy ezeken a címeken keresztül lehetőségem lesz megosztani azt, ami itt van bennem és ez a megfelelő formája annak, hogy ebben a világban megtaláljam az engem megillető helyet. Mind nagyon érdekes volt és mind nagyon sokat tanított. Megtudtam mélységes részleteket magamról. Akit ismertek. Akinek én is ismerem magam. Aki ehhez a névhez tartozik.
Aztán az kezdett felviláglani, hogy ezt a vizsgálódást a végtelenségig lehet fokozni és bonyolítani valami jobb reményében. Nem tetszett. Elkezdtem keresni, hogy hol van ebben a sokféle megközelítésben, tudományos irányzatban, módszerek tökélyében – az egyfelé mutató. Hogyan lehet eljutni a már labirintussá duzzadó rendszerben az egyszerűhöz?
Magammal kellett kezdenem.
Akit nem ismertek. Akinek én sem ismertem magam. Akihez nem tartozik név. Akivel, ha találkoztok, felismeritek önmagatokat.
A spread kukac viganda pont space emailen keresztül
Megtartva a szemlélő jelenlét nézőpontját, néhány írásban kitérek majd az éppen zajló történésekre. A rálátás, ami az állítások során megnyílt, itt maradt velünk. Időről időre most is lehetőséget ad arra, hogy érzékeljük és időszerűen legyünk jelen – cselekedjünk vagy bölcsen vonuljunk vissza vagy egy harmadik opció.
Másrészről arra hivatott az oldal, hogy az állítások háttéranyagát részleteiben bemutassa
blog.viganda.space